Falvizesedés elleni védelem

Az épületfelújítás egyik neuralgikus területe a nedves, sókárosított falak helyreállítása. Cikkünk második részében folytatjuk az utóvizsgálatok eredményeiről készült beszámolót.

HELYREÁLLÍTÓ VAKOLAT HATÉKONYSÁGÁNAK VIZSGÁLATA

Nagykállói református templomNagykállói református templom

A barokk templom homlokzatát az 1990-es évek közepén ismeretlen anyagú légpórusos vakolattal levakolták. A légpórusos vakolat viszonylag jó állapotú volt, ám az e feletti régi vakolt felület erősen roncsolódott. 2007-ben szakértői véleményt készítettünk. Eszerint minden esetben a légpórusos vakolat feletti vakolatban sokkal magasabb volt a sótartalom, mint az alatta lévőben. Ez arra utal, hogy a légpórusos vakolat feljebb emeli a vakolat mögött a kapilláris vizet. Majd a magasponton – a kipárolgási zónában – a gyenge meszes vakolaton párolog ki a nedvesség. Ekként a vele szállított sókat is itt rakja le (1–2. kép).

Lehulott a vakolat a templom falárólJavaslat: Valamilyen új szigetelő sávot kell beépíteni. A sérült vakolatot le kell verni a látható károsodást 60–80 centiméter magassággal meghaladó mértékig. Majd új WTA-rendszerű légpórusos vakolatot kell felhordani. A felújítás megtörtént, információnk nincs róla.

Nagykőrösi református templom

kep3-kicsiA barokk korban jelentősen átalakított gótikus-reneszánsz templom falai általában közepesen károsodtak. Ám az északnyugati sarkon erős leázás következtében kívül-belül jelentősen elvizesedett a fal. 2009-ben a kivitelezés megkezdésekor az épület köré drénrendszert terveztek, vakolással. Érdemleges szakvélemény nem készült, csak az LB-Knauf igen korlátozott mintavételével, elemzés nélkül a vakolóanyag részletes leírását adták meg. A drénezés elsődleges védelemként való alkalmazása és a vakolás egyértelműen elégtelen megoldás.

A felújítás 2011-ben elkészült. A helyszínen az érintett épületrészt megtekintettem. Összehasonlítottam a felújítás előtti állapotot a jelenlegivel. Igen érdekes, hogy a korábbi leázás „tölcsérszerű" kiterjedtsége a felújítás után megváltozott.

kep4-kicsiAz új vakolat erős nedvesedése a megelőző állapot leázási határán mutatkozott. Ez sejtetni engedte, hogy a mostani nedvesedés a korábbi leázással a felületre kimosott higroszkópos sók későbbi visszaoldódásából ered (3–4. kép).

Javaslat: Utólagos falszigetelés mindenképpen szükséges. Az érintett felületeken nedvességtorló bevonat után trasz-puzzolan légpórusos vakolást kell alkalmazni.

 

NYERSEN MARADÓ TÉGLA FELÜLETEK

kep5-kicsiEsztergom, Kanonoksor I. ütem (iskola)

Az iskolaként működő, teljesen alápincézett épületet 2002-ben újították fel. Ekkor a pincefalakat nem szigetelték. A pincefalakat és boltozatokat nyersen hagyták. Felületét kezelték. 2006-ban szemlét tartottunk, amikor jól láthatóan a tégla felület kiterjedt mértékben hámlásnak indult. Tehát be kell látni, hogy az erősen nedvszívó falazatok nem alkalmasak nyers felület kialakítására (5–6. kép).

kep6-kicsiJavaslat: A nyersen hagyott téglafelületekre a sók elleni védelem céljából teljes felületű sótárológúzt kell készíteni, majd min. 2 centiméter vastag WTA-rendszerű légpórusos vakolattal vakolni.

 

 

ELEKTRONIKUS SÓTALANÍTÓ-FALSZÁRÍTÓ RENDSZERT KORLÁTOZÓ TÉNYEZŐ VIZSGÁLATA

Nagykállói református templom tornya

kep7-kicsiA templom tornya gótikus eredetű, igen vastag falakkal. Korábban a felülete közepesen károsodott. 2000-ben szakértői véleményt készítettünk. Eszerint a homlokzatközeli falsíkon a nedvességtartalom 10–34 százalékosan telített volt. Sótartalma erősen változóan 0,6–1,9 m% volt. Az ideiglenes sótalanító rendszert 2000 decemberében építettük ki a homlokzaton 200 centiméter magasságban. Kellő sótalanítás után lebontottuk az ideiglenes rendszert, és beépítettük kb. 50 centiméter magasságban a végleges sótalanító-falszárító elektróda-rendszert. Ezután más vállalkozó a vakolatot kb. 230 centiméter magasságig leverte és TERRASAN vakolattal újravakolta 1,5-3 centiméter vastagságban.

kep8-kicsiA vakolat alá – megkérdezésünk nélkül – fémhálót helyeztekt fel – a vakolat jogosan vélt repedezése ellen. Ám ezzel tudtukon kívül olyan nem kívánatos nagy felületű hálóelektródát hoztak létre, ami teljesen hatástalanította a beépített elektródasort. Így az elvárt falszárítással ellentétes folyamat – a vakolat teljes elvizesedése indult el. Ez egyértelműsítette, hogy a nedvesség mozgása nem lefelé irányuló lett, hanem épp ellenkezőleg: a fémháló a vizet felfelé vezette. Ezzel együtt felül a sótartalom is újra megnőtt (7-8. kép).

Javaslat: A vakolat teljes leverése, a fémháló teljes elbontása. A sótalanító rendszert újra be kell üzemelni. Új, WTA-rendszerű légpórusos vakolat készítése, teljes felületen sótárológúzzal. A torony homlokzatát utóbb megkérdezésünk nélkül megint újravakolták. A fal szigeteléséről nincs információnk.

KÖZÉPKORI TEMPLOMOK FOKOZOTT VÉDELME

kep10-kicsiZajta katolikus templomában igen sajátos helyzet alakult ki. A romos állapotú gótikus templomot a 18. század második felében – a kor szokásainak megfelelően – erősen átalakították. Ennek során a magas gótikus ablakok alját befalazták, és benne barokk nyílást képeztek. (10.kép) E kifalazást vizsgáltuk kívül, ahol igen magas sótartalmat (5,09 m%), s benne kimagasló nitráttartalmat mutattunk ki. Különleges az, hogy a mellette lévő gótikus ablakkáva sokkal kevésbé volt sóterhelt. Ebből arra következtethetünk, hogy a barokk kori befalazás bontott téglából, vélhetően korábban talajközeli nitrátsókkal szennyezett helyről származik. Így jelenkori kibontása teljesen indokolt.

kep9-kicsiUgyancsak itt tapasztaltuk, hogy a korábbi légpórusos vakolással a nedvességet – és vele a károsító sókat is – feljebb emelték. Ezzel veszélyeztették a még megmaradt középkori festményt. E festmény közelében erős sóterhelést, és benne kiemelkedően magas nitrátsókat mértünk. Ez jelentősen veszélyezteti a falfestmény maradványait (9. kép).

Javaslat: A festmény kontúrjaitól a restaurátorokkal történő megállapodás szerinti távolságra alul és két oldalt furatolt injektált akrilátgéles vagy mikroemulziós szigeteléssel meg kell akadályozni, hogy további maradék nedvesség a falképhez vezesse a vizet, és vele a sókat.

ÖSSZEGZÉS

Kapcsolódó cikk(ek):
Falvizesedés elleni védelem - I.

A fenti esetekből is kitűnik, hogy a falak nedvesség és só elleni védelme összetett feladat. Így a kivitelezés során alkalmazott módszereknek összhangban kell lenniük a kívánt funkció követelményeivel. Ám semmi esetre sem lehet a probléma műszaki, fizikai-kémiai korlátait semmibe véve az esetenként jogos, ám máskor extrém megrendelői-tervezői elképzeléseket erőszakosan keresztülvinni.

Általános alapvetésként rögzíthetjük: a legkiválóbb falszigetelés esetén is

  • még hosszú ideig (évekig) jelen lehet a falakban igen nagy mennyiségű víz – akár a felső 2-3 méteres zónában is – ami további sókat szállíthat a felszín közelébe;
  • ezért semmiképpen sem javasoljuk a vakolatot leverve a falakat természetes módon, vagy gépi úton mesterségesen szárítani, mert a száradás intenzitása erősen korlátozott, ugyanakkor a káros felületi sódúsulás későbbi felületi károk okozója lehet. A további munkák során mindenképpen javasoljuk számításba venni a felületen feldúsuló sóknak a rákerülő vakolatot roncsoló hatását – ezért a sódúsulás gyanúja vagy a már bekövetkezett vakolatroncsolódás során javasoljuk laborvizsgálattal ellenőrizni a sótartalmat. Felületi záróréteggel kell megakadályozni a sók újbóli vakolatba jutását;
  • a falakat belülről takarni vagy a falakhoz olyan berendezést építeni, ami nedvességérzékeny, nem ajánlott. Különösen a templomok fa ülőpadjaira, a katolikus templomok gyóntatószékeire és oltáraira gondolok, melyeket fokozottan kell védeni a mögöttük lévő nedves falaktól.

Forrás: http://www.magyarepitestechnika.hu/index.php/2014-1/1566-falvizesedes-el...